*1 héttel később*
- Végre itthon vagy! - ugrott a nyakamba anyu. - Viszont van egy rossz hírem... 1 hónapra elutazom... - zúdított rám mindent egy az egyben. Kitágult szemekkel bámultam rá. Megszólalni sem bírtam. - Ma este indulok...
- Tessék?! - emelkedett a hangom egy oktávval feljebb. - Egy héten keresztül nem is érdekelt, hogy kórházban feküdtem, egy ideig majd, hogy nem az életemért küzdve, te pedig, mikor hazaengednek, kijelented, hogy elutazol?! - szinte kiabáltam vele. Az idegeim pattanásig feszültek. Rengeteg megválaszolatlan kérdés kavargott bennem a közelmúlt történései miatt és egy lány ki másra támaszkodhatna, mint arra, aki ezidáig felnevelte?
Chris a hátam mögött állva követte a szemével, ahogyan le-föl járkáltam, miközben anyu fogta a csomagjait, bepakolt a kocsiba és elhajtott.
- Tudod, ez azért csúnya volt... - állt elém Chris.
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy nincs igazam? - hitetlenkedtem.
- Nem teljesen. De ezt azért burkoltabban is közölhetted volna...
- Na jó. Én elmentem. - csaptam magamra a bejárati ajtót és egyre gyorsabb léptekkel haladtam előre.
- Kate, várj! Sajnálom! - kiáltott utánam a 'legjobb barátom'.
- Én is, hogy megbocsátottam. - borult el az agyam teljesen és futni kezdtem, amilyen gyorsan csak tudtam. A cél a part volt. Mikor megpillantottam, valamennyire megnyugodtam, mivel szinte üres volt. Lassabb ütemet diktáltam a lábaimnak és a forró homokra lépve levettem a papucsom, közelebb mentem a vízhez és leültem. Az ezernyi kérdés, ami eddig a fejemben kavargott, próbált utat törni magának. Először is, hogy miért történt mindez Jake és köztem? Hogy értette azt Chris, hogy más lányokkal is csinált ilyet? Mármint azt, hogy megcsalta őket, vagy amikor velem járt, akkor 'több vasat is tartott a tűzben'? És miért mondta ezt el Chris? És most legfőképpen: Mi történt az édesanyámmal?
Egyrészt kicsit megkönnyebbültem, hogy ezek a kérdések előjöttek belőlem, másrészt viszont megpróbáltam elhessegetni őket, mivel a közelmúlt emlékei még mindig könnycseppeket csalnak a szemeimbe.
Már vagy fél órája ülhettem ott, mikor eleredt az eső.
- Ironikus... - morogtam.
- Szerintem is... - szólalt meg valaki a hátam mögül, majd leült mellém.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet... - kezdtem, de nem hagyta, hogy befejezzem.
- Nem érdekel. Beszélnünk kell!
- Nincs miről beszélnünk! - pattantam fel csurom vizesen. - Tűnj el innen! Keress magadnak egy olyan lányt, akinek szüksége van rád! Mert nekem már nincs! - kiabáltam idegesen. Jake megpróbálta lefogni a kezemet, amivel a mellkasán dörömböltem. Magához szorított, nekem pedig kicsordultak a könnyeim. Előtörtek az emlékeim. Előtört belőlem, hogy mennyire is szeretem, annak ellenére, hogy mit tett velem. Annak ellenére, hogy ő nem így érez irántam. Fájt, hogy egyedül maradtam és, hogy lassan mindenkit elveszítek aki közel állt hozzám.
- Viszont nekem szükségem van rád! - mondta, megtörve a gondolat-menetem. - És nem hagyom, hogy egy ilyen kis semmiség közénk álljon!
- Kis semmiség? - húzódtam el tőle és legnagyobb meglepetésemre könnycseppeket láttam a szemében. Láthatólag elég nagy küzdelmet folytatott ellenük több-kevesebb sikerrel. - Úgy gondolod, hogy ami történt, az csak egy kis semmiség? Miért csináltad? - zúdítottam volna rá mindent, de ő is belekezdett.
- Nem tudom, hogy miért csináltam. Már lassan nem tudom, hogy mit miért csinálok. Az életem kezd kicsúszni a kezeim közül és már nem tudom irányítani a sorsom. Belefáradtam a saját életembe. Elegem van mindenből és mindenkiből. - törtek elő a gondolatai. Meglepetten figyeltem, ahogyan lehunyja szemeit és várja, hogy hogyan reagálok, de nem tudtam megszólalni. A torkomban óriási gombóc keletkezett. - Hoztam neked valamit... - nyomott egy újságot a kezembe. Érdeklődve néztem rá, mire megszólalt: - 24. oldal...
Kinyitottam ott ahol mondta és elképedve olvastam fel hangosan az oldal elejét:
'Újabb sztárpár?'
'Pár napja léptek be a köztudatba, mégis tinik ezrei beszélnek róluk. A feldolgozásaikat már több, mint tízmillióan látták, de ez a szám is egyre növekszik és növekszik. A zenekar legemlegetettebb tagjai között tudhatjuk a lassan tinibálvánnyá váló gitárost, Jake-et és az ő barátnőjét, Kate-et. A lány 15 éves létére hihetetlen hanggal van megáldva és szerencsére ezt közszemlére is teszi. A gyengébbik nemet képviselő rajongók többsége féltékenység tárgyává teszi a szerencsés Katlyn Menson-t. Az új sztárpár fellépésén készült fényképekkel van tele a világháló. Az első koncertjükön hatalmasat taroltak és reméljük, még sok hasonló sikert tudhatnak majd maguk mögött, de most a hangsúly a két említetten van. A pár egyik fele rejtélyes ok(ok) miatt sírva távozott, aki után barátja futott fél perc múlva. Talán vége is a nagy love story-nak...?'
Megálltam és elhajítottam az újságot. Az eső még mindig áztatta a bőrömet, de jó érzés volt ott állni a parton... Mindaddig, amíg észbe nem kaptam, hogy nem vagyok egyedül...
- Én kilépek a bandából! Semmi kedvem mindehhez! - mutattam az átázott papírtömegre.
- Az jó, mivel én már kiléptem... - préselte egy vonallá a száját Jake.
- Tessék?! Te nem hagyhatod ott őket! A barátaid...!- nem hagyta, hogy végig mondjam.
- Ahogyan neked is!
- De az más...
- Nem hiszem. Figyelj... Eltűnök az életedből, csak mondd, hogy már nem szeretsz és mondd még egyszer, hogy nincs rám szükséged. - hunyta le a szemeit és egy könnycsepp gördült le az arcán.
