- Hozol nekem inni? - nézett rám 10 perc múlva Rachel.
- Persze. - mosolyogtam és a hűtőtáska felé vettem az irányt.
- Elkísérlek. - mondta mosolyogva Naomi.
Mikor odaértünk, a lélegzetem teljesen elállt.
- Guggolj le! – mondta Naomi és a szája tátva maradt. Fél percnél tovább nem bírtam, akaratlanul felálltam, szótlanul.
- Jajj, ne! Kate! Lelövöd a poént! – szólt bosszús hangon felém nézve Lauren, majd mellém lépett.
- Mit ünnepeltek? – kérdeztem, de továbbra sem néztem rájuk. Csak a Jake kezében lévő tortát bámultam. Nem értettem, hogy miért nem hívtak engem is. Annyira rosszul esett, hogy ki akartak hagyni, de, bár nem akartam bevallani, az igazán a féltékenység bántott. Nem vagyok az a típus, hogy ha valakivel együtt vagyok, akkor az nem lehet beszélgethet egy lánnyal sem, de ez most valahogy más volt. Még magam sem értettem miért, de más volt. – Mit ünnepeltek?! – kérdeztem erőteljesebb hangon, mikor nem kaptam választ.
- A szülinapod… - mondta Lauren, majd Jake-re nézett.
- Ne hazudj! Nem ma van a születésnapom!
- Tudom. De holnap elutazok és itt szerettem volna lenni, mikor megünnepelitek. – mondta szomorkás hangon a legjobb barátnőm, mire a kezemet a homlokomra csaptam. Nem tudtam elhinni, hogy féltékeny voltam.
- Te azt hitted…? Azt hitted, hogy Lauren és én..? - kérdezte nevetve Jake, mire csendben bólintottam, majd a homokot kezdtem vizslatni.
- De boldog szülinapot! – kiáltott fel Lauren, majd megölelt és a többiekhez sétáltunk. Mindenki felköszöntött, majd Jake is megérkezett a tortával.
- Honnan szereztetek hajnali 4-kor tortát? – kérdeztem a telefonom óráját nézve.
- Brendon… - mondta Rachel.
- Te is benne voltál? – érdeklődtem letaglózva.
- Mind mindenki más… - nevette.
- Nem vagytok normálisak. – mosolyodtam el végül én is, majd felvágtam a tortát. Mindenkinek pont egy szelet jutott. – Köszönöm! Mindenkinek! – mondtam végül.
- Jake. Hol is léptek fel? – kérdezte Dan. Meglepetten néztem a fiúra, majd a barátomra.
- Tessék?! – kérdeztem furcsa hangon.
- Még nem mondtad neki? – Mike hangjában szidás rejtőzött.
- Nem... – válaszolt Jake.
- De mit? – már-már hisztérikusan hangzott a felkiáltásom. A mellettem ülő fiú fújt egyet, majd belekezdett:
- Alapítottunk egy bandát… És holnap fellépünk…
- Kivel? Hol?
- Mike, Jason, Eric és én. New York-ban.
- Mikor alapítottátok a „bandát”?
- Három hónapja… - harapott az alsó ajkába.
- Miért nem mondtad el? – kérdeztem idegesen.
- Nem tudom. Féltem, hogy hogyan fogsz reagálni…
- Hogy hogyan fogok reagálni? Örültem volna. De így, hogy látszólag már rajtam kívül mindenki tudta. Hát kimondottan örülök!
- Sajnálom. – nézett rám. Elég félelmetes arcot vághattam, mivel újra megszólalt: - Tényleg!
- Hagyjuk. De… Te mit keresel egy zenekarban? – a hangom elég idétlenül csengett.
- Gitározom…
- És énekelsz. – vágta rá Mike.
- Van még valami, amit tudnom kéne? – kérdeztem.
- Nem hiszem. – mondta bűnbánó hangon Jake.
- Akkor játszhatnátok valamit, így unaloműzésként. – jelentette ki Rachel. Jake felkapta az egyik gitárt, Jason a másikat, Mike előre állt, Eric pedig le-föl kezdett járkálni, majd kezébe vette az egyik lavórt és dobolni kezdett. Nagyon jók voltak. Mike-nak elképesztő hangja volt. Eleinte el sem tudtam róluk képzelni, hogy zenélnek. Furcsa volt, de látszólag mindenkinek tetszett. Néha Jake is bekapcsolódott az éneklésbe, de Mike hangja elnyomta az övét. Eric a műanyag lavórt használta ritmusnak, amit majdnem szétpüfölt. Jason nagyjából csak az alaphangokat játszotta, Jake volt, aki végig gitározott. Elég összeszokottnak tűntek. A zenét nem ismertem fel, valószínűleg saját lehetett, de amikor befejezték tapsolni kezdtünk, a fiúk pedig fütyülni. Eszméletlenül feldobták a hangulatot. Mindenki hülyéskedni kezdett, rengeteget nevettünk.
×××
Világosodni kezdett, mi pedig nekiláttunk a pakolásnak.
- Egy reggeli fürdőzés? – kérdezte izgatottan Naomi.
- Gyerünk! – mondtam, majd a tenger felé vettük az irányt. Mindenki futott utánunk. A hideg víz átáztatta a farmer short-om és a piros fürdőruha-felsőm, amitől libabőrös lettem. Viszonylag hamar beúsztunk és újra hülyéskedni kezdtünk. Lauren nem sokáig bírta a hideg vizet jó pár társunkkal együtt, ezért kievickéltek a partra, de Jake, Rachel, Mike, Jason és én maradtunk.
- Sárcsata? – nevetett Jake.
- Lányok kontra fiúk! – kiáltotta Jason.
- De ti többen vagytok! – mérgelődött Rachel, de a többieket nem nagyon hatotta meg. Mike már a víz alól hozta fel a sarat és engem célzott meg, kevesebb sikerrel, de a következő „lövedék” már érkezett is felénk. Gyorsan lebuktunk a víz alá. Oda akartam úszni Mike-hoz, hogy kibuktathassam, de túl tiszta volt a víz ahhoz, hogy ne vegyen észre, így ő is elkezdett úszni, csak éppen felém. Mikor elfogyott a levegőm és felúsztam, ő is feljött, majd ahogy levegőt vettem lenyomott a víz alá, s elsietett.
- Gyere vissza! – kiáltottam rá, mire Jake elkapott és lefogott. – Engedj el! – kiáltottam, s nevetni kezdett, de Rachel a segítségemre sietett és megpróbált kiszabadítani, bár nem sikerült neki, mivel Mike magához szorította. – Útálom, hogy alacsony vagyok… - mérgelődtem, mert nekem és Rachel-nek nem ért le a lábunk, a fiúknak viszont igen.
- Ez van! – nevetett Jake, majd még jobban magához húzott és megcsókolt, amit természetesen rögtön viszonoztam, de a pillanatot Mike szakította meg:
- Vigyük ki a vandál lányokat!
- Eljössz az első koncertünk-re? – kérdezett Jake.
- Persze. - mosolyogtam.
- Köszönöm – nyomott egy puszit a homlokomra, majd kiúsztunk.
×××
- Végre itthon vagy! – ölelt meg anyu. – Milyen volt?
- Lauren-ék hoztak nekem egy tortát és megünnepeltük a szülinapom…
- De hát nem most van!
- Nem most, de Lauren ma elutazik és itt akart lenni, amikor megünnepeljük… Ezért előrébb hozták. – nevettem.
- Tehát jól éreztétek magatok.
- Nem volt veszekedés? – kérdezte apu az újság mögül.
- Nem, apu… Anyu?! Elmehetnék Jake-ék első koncertjére?
- Jake-ék? Jake zenél? – nézett rám kitágult szemekkel.
- Én is nemrég tudtam meg… Jobban mondva ma…
- Hát, felőlem elmehetsz, de lesz veletek felnőtt! Ugye?!
- Persze, anya…
- Mikor lesz?
- Holnap.
- Hol?
- New York-ban.
- Hogy hol?! Innen Miami-ból New York-ba nagyon hosszú az út! Rengeteg a dugó és… - nem hagytam, hogy befejezze.
- De ez nagyon fontos Jake-nek és így nekem is.
- Hát jó… Mikor értek vissza?
- Azt nem tudom…
- Tehát kérjelek ki az évzáróról? És a ballagásról is gondolom, mert készülődni fogsz…
- Te jó ég! El is felejtettem. A ballagáson ott kell lennem! – kutattam a naptárom után. – Ma van a ballagás! – rohantam fel átöltözni és felhívni Jake-et.
Hosszasan kicsengett, mire felvette.
- Szia!
- Szia. – kissé morcosan csengett a hangja. – Mond!
- Te jössz a ballagásra?
- Persze. Ki nem?! – nevetett.
- Nekem teljesen kiment a fejemből.
- Komoly? Két óra múlva kezdődik! Siess!
- Már felöltöztem. Még sminkelnem kell, úgyhogy fél óra múlva indulok.
- Dehogy kell smink! Úgyis szét fog kenődni, ahogy ismerlek titeket, sírni fogtok.
- Én nem fogok! – jelentettem ki méltóságteljesen.
- Fogadunk? – éreztem, hogy mosolyog.
- Nem. Ma valahogy nincs kedvem a győzelemhez. – nevettem.
- Ha-ha. Vagy talán csak nem mersz?
- Vicces… Mi lesz a vesztes büntetése?
- Nem szólhat egy napig a másikunkhoz.
- Nem fogod kibírni! – mondtam.
- Nekem nem is kell. A győztesnek nem kell!
- Csakhogy az én leszek!
- Gyere msn-re te győztes. – nevetett, majd lerakta én pedig megtettem amit kért.
~ szia :D gyors vagy! – kezdte a beszélgetést.
~ eddig is fent voltam, csak rejtve… ;)
~ miért nem írtál rám? :(
~ mert öltöztem… :P
~ ok. én sztem indulok.
~ én is. szia :)
~ szia – köszönt el ő is, majd kikapcsoltam a laptomom és beültünk a kocsiba.
×××
Elég gyorsan vége lett a ballagásnak. A végén megszólalt egy zene, minek a lényege az volt, hogy örökre elengednek minket, mehetünk a nagybetűs élet felé, de ne hanyagoljuk el az itt megismert embereket, mert minket már a múltunk összeköt, és ezt nem másíthatjuk meg… Valami ilyesmi volt, de annyira jól volt, hogy végül csak sírni kezdtünk, mi lányok, bár néhány fiú is durván elérzékenyült.
- Holnap indul a büntetésed. – súgta a fülembe Jake, mire én bólintottam egyet nevetve kinyújtottam a nyelvem. Otthon óriási vacsorát csaptunk a családdal. Rengetegen voltunk… Ajándékokkal halmoztak el, a szobám pedig szinte megtelt csokrokkal. Hihetetlenül boldog voltam és közben izgatott is a következő nap miatt. Reggel 6-kor indulunk…
