26. Fejezet / Te meg akarsz halni...? /

Ne haragudjatok a késésért...:((( Tudom, tudom. Egy hónapot késtem. De teljesen el vagyok havazvaaa..:( És (nem tudom, hogyan, de) sikerült kitörölnöm mérgemben az előre megírt részeket :@  NAGYON MÉRGES VAGYOOOOK EZÉRT IS! Na dehát.. Lehet hogy abbahagyom.:| Vagy az is lehet, hogy csak így hónaponta lesz 1-2 rész. De nekem most perrpillanat nem fér bele az időmbe...:( SAJNÁLOM♥

"Az igaz barátok akkor is ott vannak számodra, mikor te hibát követsz el és szükséged van a segítségükre. Gazdag vagy, ha akad egy, de milliomos, ha több is, mert az átlagos barátok olyanok, mint az árnyékod. Míg te a napfényben sétálsz, szorosan melletted állnak, de amint árnyékba érsz otthagynak. " 

Hirtelen egy sikítás hallatszott a fák felől. Jake azonnal elengedett és felállt.

- Úristen! Otthagytuk Mike-ot ezzel a... - kezdte, majd elindult.

- Jake! Várj! - kiáltottam utána. Szédültem és iszonyatosan fájt a fejem. Éreztem, ahogyan a sós víz belülről marja a nyílt sebet. Nem volt a legjobb ötlet ezzel 'fertőtleníteni'.

- Maradj itt! - intett vissza, majd eltűnt a fák között. Nem foglalkoztam vele. Amilyen gyorsan csak bírtam, követtem. - Annyira tudtam, hogy nem fogsz rám hallgatni... - sóhajtott, mire vállat vontam. 

- Mi van Mike-kal? - kérdeztem kétségbe-esetten, mikor megláttam az egyik farönk mellett összegörnyedve. De Nate sehol. Odafutottam, de Jake elkapott. 

- Talán nem kéne...

- Talán. De attól még nem biztos. - tudta, hogy kiharcolnám, hogy odaengedjen, így inkább hagyott. Mike remegett. Intettem a többieknek, hogy menjenek el.

- Mike! Mike, jól vagy?! - tettem a kezem a hátára. Kirázta a hideg az érintésemtől, de nem nézett rám. Arcát a kezeibe temette. - Mi történt?

- Elment. - válaszolta halkan.

- Várj. Rachel hol van?! - néztem hátra Jake-re és Lauren-re.

- Vele ment. - egyetlen szó, mégis teljesen lesokkolt.
- De... Neked mi bajod? Verekedtetek? - folytattam pár perc múlva.

- Nem. - óriási kő esett le a szívemről. - Csak majdnem. De elkapta Rachel-t a nyakánál és megfenyegetett, hogy ha megmozdulok, akkor... - nem tudta kimondani, de végre rám nézett. A szemei vörösen csillogtak. 

- És elvitte magával? - kérdeztem idegesen. Csak bólintott. - Hé! Nem lehetnek messze. Gyerünk!

- Nem lehet. Elég lesz, hogy téged kórházba kell vinnünk. Ha utánuk megyünk, akkor biztos, hogy csinál valamit Rachel-lel.

- Engem miért kéne...? - szűkítettem össze a szemeim. - Ez nem olyan nagy seb, hogy össze kelljen varrni, vagy ilyesmi. - mutattam a halántékomon éktelenkedő csúfságra. 

- Nem is azért. Vagyis. Azért is...

- Hanem?! - emelkedett egy oktávval feljebb a hangom. Csendben lehunyta a szemét és átölelt. Szorosan magához húzott és az arcomra nyomott egy puszit. Jake a háttérbent elkezdett 'köhögni', mire egy sunyi pillantást vetett rá Mike és elengedett, majd újra utánam kapott. 

- Valamit beadott neked. - suttogta a fülembe. - Valószínűleg nemsokára... - elakadt a szava. Én elengedtem és meredten bámultam magam elé. Nyeltem egyet, majd visszafordultam hozzá.

- Biztos...? 

- Nem. Pont ezért kéne kórházba menned. Azonnal! - az utolsó szót már kiáltotta.

- Nem akarok. - jelentettem ki csendesen, hogy csak ő hallja.

- Te...? Te meg akarsz halni? - vonta fel a szemöldökeit. Nem válaszoltam. - Kate! Neked teljesen elment az eszed! Jake! Hívjatok egy mentőt!

- Ne! - sikítottam. - Már elegem van, hogy mindig történik valami velem, mint egy rossz sorozatban. Nekem ez már sok. Nem igaz, hogy csak én lehetek ilyen szerencsétlen. - hunytam le a szemeim.

- Neked korántsem olyan rossz az életed, mint nekem! Ha olyan lenne, akkor tényleg lenne okod meghalni, de így nincs! 

- Mert neked olyan rossz, mi? Bármikor összejössz azzal, akivel csak szeretnél. A szüleid dúsgazdagok. Gyönyörű barátnőd van, aki bármit megtenne érted és meg is tesz. És neked van bajod az életeddel, mikor nincs olyan ember, aki nem a barátod? Körülötted forog a világ! - mondtam a legnagyobb meglepetésemre teljesen nyugodt hangon.

- Kate... Minden érmének két oldala van...! - csak ennyit mondott. A mentő hangja hamarosan megütötte a fülemet, majd hirtelen minden elhomályosult. 

25. Fejezet / Mégis? /

******Tudom, nagyon sokat késtem, de nem kaptam komit és a látogatottság is nagyon visszaesett...:O Írjátok már meg, legyetek szívesek, hogy valami nem tetszik, vagy csak egyszerűen nincs kedvetek olvasni. Mert akkor nem fogok itt a kész részekkel várakozni. Már meg van írva 5 fejezet, de most már nem fogok egyet sem felrakni, ha nem kapok visszajelzéseket...! ******

Hosszasan cibált, majd leültetett egy farönkre.

- Maradsz! - kiáltott rám, mint egy kutyára, mikor újra indulni készültem. Nagyot sóhajtottam, majd visszaültem. - Te mit képzelsz magadról?!

- Mike, én erre nem vagyok kíváncsi!

- Nem érdekel! Összeállsz egy drogossal, aki valószínűleg majd elkábít és téged is megerőszakol. - kerek szemekkel bámultam rá. - Vagy te nem is tudsz arról, hogy miket csinált? - nézett rám mérgesen.

- Honnan veszed, hogy ez tényleg így történt? Van rá bizonyítékod?

- Nincs, de...

- Látod?! Nincs! Megvádolsz olyan embereket, akiket nem is ismersz. De... Ha tényleg úgy van, ahogy mondod, akkor meg fogd fel végre, hogy az emberek változnak!

- De olyan mértékben, mint te?

- Rohadj meg, Mike! - álltam fel, de visszalökött.

- Most már elmondom, mert hidegen fog hagyni téged. - vett egy mély levegőt.

- Mi?

- Te komolyan nem vetted észre, hogy szeretlek? - fújta ki a benn tartott levegőt.

- Igen?! Megcsókoltál... Úgy éreztem, hogy én is viszont szeretlek. Majd utána ugyan úgy, vagy még szenvedélyesebben a szemem láttára megcsókoltad Rachel-t is. De te szeretsz. Ja... - a szemem megtelt könnyel.

- Mit tehettem volna?

- Ja...  Hogy te így látod... Akkor miről beszélünk?! És még te osztod az észt, hogy milyen emberrel állok össze. Fogadni mernék, hogy százszor jobb ember, mint te csak szeretnél lenni.

- Kate jól vagy?! - érkezett meg Nate. Felpattantam és megcsókoltam. Magához ölelt, majd úgy szorított, mintha az élete múlna rajta.

- Jól van. Én nem te vagyok. Nem bántanám. - sóhajtott Mike, majd elmenni készült.

- Állj már meg! - engedett el Nate. Mike visszafordult. - Te nevezed magad a legjobb barátjának? Te, aki többször bántotta már meg, mint bárki más? - láttam, hogy Mike már nem bírja sokáig. Csak pár másodperc és a történelem megismétli önmagát.

- Nate! Gyerünk! - remegtem.

- Dehogy megyek!

- Nate! - kiáltottam rá, majd legnagyobb meglepetésemre én kaptam a legelső ütést, méghozzá Nate-től. Hátra estem, a fejemet pedig bevertem egy földből kiálló gyökérszerűségbe. Éreztem, ahogyan a vér végigfolyik az arcomon. Visszanéztem a fiúkra. Láttam, hogy már hárman vannak, de nem hallottam semmit. Két hűvös kéz tapadt az arcomra. Azonnal 'új életre keltem'. Hirtelen felindulásból felálltam és odaléptem a srácokhoz. Mike és Jake (?) elkerekedett szemmel néztek rám, valószínűleg a fejemből szivárgó vér látványa miatt. Jake reszketett, majd odalépett hozzám, felkapott és elrohant velem. Nem volt erőm kapálózni.

* Jake szemszöge *

Amint megláttam, hogy  Nate megüti Kate-et, odarohantam. Kate mellett akartam lenni, de a lányok már mutatták, hogy megoldják, így nekem nem maradt más, mint Nate. Legszívesebben kiütöttem volna, de eszembe jutott a Mike-os eset, amit nem kísérelhettem meg újra, de egyszer csak újra ott termett Kate. A halántékából folyó vér már kezdte átáztatni a felsőjét. Nem tudtam volna uralkodni magamon, ezért felkaptam és futottam vele, ahogyan csak tudtam. Legnagyobb meglepetésemre hagyta magát. A tengerhez vittem. Leraktam a homokba, majd levettem a felsőm és bevizeztem.

- Ne mozogj! Kitisztítom a sebed. - a kezem még mindig remegett, de a fejéhez emeltem a vizes felsőmet. Mikor a sebhez érintettem, Kate felszisszent. - Tudom, nem sós vízzel kéne, de csak ez van. - nagyon aggódtam. Bármit is vágott a fejemhez, nem tudtam rá haragudni. Szerettem őt. Tiszta szívemből szerettem.

- Nem baj. Jó ez. - motyogta, mire elmosolyodtam. A régi Kate! Tudtam, hogy a sós víz nagyon égeti a nyílt sebet, de tűrte. A bal kezemet szorította, míg a jobbal tisztítottam a sebet.

- Kész! - mondtam, mire felsóhajtott.

- Végre! - húzta a száját.

- Ígérd meg, hogy soha többet nem csinálsz ilyet és hallgatni fogsz ránk! - kényszerítettem.

- De olyan más volt. - suttogta. - Honnan tudhattam volna...?

- Csak ígérd meg!

- Megígérem. - mosolygott. Nem bírtam ki, ajkaimat az övéire tapasztottam és magamhoz szorítottam. Annyira hiányzott már.

24. Fejezet / 'Családi' csetepaté /

BOLDOG ÚJ ÉVEEEET!

- Nem tudok kiigazodni rajtad. Egyszerűen nem megy. - zihálta mikor elengedtük egymást.

- Nem is kell. - mosolyogtam.

- Akkor mi most... Mi most együtt vagyunk? - kérdezte, majd ráharapott az alsó ajkára.

- Ő... Azt hiszem.

- Én is! - nevette zavarában.

- De nekem most már tényleg mennem kell. - mosolyogtam. 

- Már hajlandó vagy elmondani, hogy hova mész? - sétált mellettem a tengerpart felé.

- Majd meglátod. - néztem fel rá, mire magához húzott és a kezét átrakta a vállamon, majd egy puszit nyomott a homlokomra. 

Az élet értelmetlenségeiről beszélgettünk, amikor megjelent Lauren. 

- Ő meg ki? - értetlenkedett.

- Ő Nate. De különben semmi közöd hozzá! - szóltam vissza ugyanolyan hangnemben, mint ő.

- Mi?! Te normális vagy?! Mióta ismered. 1 napja? És amúgy nagyon jól tudom, hogy ki ő. - vetett egy sötét pillantást Nate-re, aki csak vállat vont. - Mi történt veled, Kate? 

- Szállj már le rólam. Fogalmad sincs arról, hogy mi van velem. - kiabáltam és felpattantam, mert eddig Nate-re támaszkodva ültünk a forró homokban.

- Pont ez a baj! - már ő is kiabált. - Teljesen megváltoztál! Egy k*rva vagy! - rázta meg a fejét.

- Tessék?! Pont te mondod? Néztél már magadra? Nincs olyan pasi, akinek még nem lettél volna meg legalább egyszer! És te osztod az észt nekem?! Ugyan már! - borultam ki teljesen, mire hátat fordított és elsétált. Eközben Nate is felállt, a fejemet a mellkasához szorította. Nem akartam sírni, de a könnyeim útnak eredtek. 

- Jó vagy? - kérdezte Nate, mire halkan megráztam a fejem.

* Lauren szemszöge *

Miután otthagytam Kate-éket, rögtön megcsörgettem Jake telefonját, aki továbbadta Mike-nak és Rachel-nek, hogy jöjjenek a tengerpartra. Nem tudtam, hogy mi játszódhatott le Kate-ben, de az biztos, hogy a vesztét fogja okozni. 

* Kate szemszöge *

Fél óra múlva már nyugodtabban szemléltük a tenger hullámait, de egyszer csak szapora lépteket hallottunk. 

- Ott vannak! - hallottam Mike hangját, aki pár másodperc múlva már a karomat rángatta. - Te normális vagy?! - kiabált. - Olyan, mintha nem is te lennél! Mi a franc történt veled?! 

- És ki ez?! - folytatta a fejmosást Jake. 

- Ő Nate... - húzta el Lauren. 

- A drogos csávó?! - fordult felém Rachel.

- Milyen drogos csávó? - kérdeztem.

- A drágalátos pasid! - mondta Lauren.

- Régen! - folytatta Nate. - De tudjátok, az emberek változnak.

- Pasid?! - akadt ki Jake.

- Igen. Valami baj van? - kérdeztem gúnyosan.

- Feladom! Már nem érdekel. Úgy b*szod el az életed, ahogyan akarod, Kate. Engem már nem érdekel. - mondta halkan Jake, majd elsétált.

- Ezt szépen megcsináltad. - sóhajtott Rachel. - Őt ismervén, most kinyírja magát, ha testileg nem is, de lélekben biztosan.

- Nem az én hibám. Ő... Vagyis Ti jöttetek ide, miközben senki sem hívott titeket. Nincs szükségem a fejmosásotokra, köszönöm!

- De igenis van! - rántott maga után Mike, míg Lauren és Rachel visszatartotta Nate-t.

- Engedj el! - rángattam a kezem, mígnem sikerült kiszabadulnom és futni kezdtem. 

- Nekem így is jó! - kiáltott utánam, majd éreztem, hogy valaki felkap és újra a nem kívánt irányba visz. - Mintha elfelejtetted volna, hogy gyorsabb vagyok nálad.

- Próbáltam. - morogtam.