- Nem tudok kiigazodni rajtad. Egyszerűen nem megy. - zihálta mikor elengedtük egymást.
- Nem is kell. - mosolyogtam.
- Akkor mi most... Mi most együtt vagyunk? - kérdezte, majd ráharapott az alsó ajkára.
- Ő... Azt hiszem.
- Én is! - nevette zavarában.
- De nekem most már tényleg mennem kell. - mosolyogtam.
- Már hajlandó vagy elmondani, hogy hova mész? - sétált mellettem a tengerpart felé.
- Majd meglátod. - néztem fel rá, mire magához húzott és a kezét átrakta a vállamon, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
Az élet értelmetlenségeiről beszélgettünk, amikor megjelent Lauren.
- Ő meg ki? - értetlenkedett.
- Ő Nate. De különben semmi közöd hozzá! - szóltam vissza ugyanolyan hangnemben, mint ő.
- Mi?! Te normális vagy?! Mióta ismered. 1 napja? És amúgy nagyon jól tudom, hogy ki ő. - vetett egy sötét pillantást Nate-re, aki csak vállat vont. - Mi történt veled, Kate?
- Szállj már le rólam. Fogalmad sincs arról, hogy mi van velem. - kiabáltam és felpattantam, mert eddig Nate-re támaszkodva ültünk a forró homokban.
- Pont ez a baj! - már ő is kiabált. - Teljesen megváltoztál! Egy k*rva vagy! - rázta meg a fejét.
- Tessék?! Pont te mondod? Néztél már magadra? Nincs olyan pasi, akinek még nem lettél volna meg legalább egyszer! És te osztod az észt nekem?! Ugyan már! - borultam ki teljesen, mire hátat fordított és elsétált. Eközben Nate is felállt, a fejemet a mellkasához szorította. Nem akartam sírni, de a könnyeim útnak eredtek.
- Jó vagy? - kérdezte Nate, mire halkan megráztam a fejem.
* Lauren szemszöge *
Miután otthagytam Kate-éket, rögtön megcsörgettem Jake telefonját, aki továbbadta Mike-nak és Rachel-nek, hogy jöjjenek a tengerpartra. Nem tudtam, hogy mi játszódhatott le Kate-ben, de az biztos, hogy a vesztét fogja okozni.
* Kate szemszöge *
Fél óra múlva már nyugodtabban szemléltük a tenger hullámait, de egyszer csak szapora lépteket hallottunk.
- Ott vannak! - hallottam Mike hangját, aki pár másodperc múlva már a karomat rángatta. - Te normális vagy?! - kiabált. - Olyan, mintha nem is te lennél! Mi a franc történt veled?!
- És ki ez?! - folytatta a fejmosást Jake.
- Ő Nate... - húzta el Lauren.
- A drogos csávó?! - fordult felém Rachel.
- Milyen drogos csávó? - kérdeztem.
- A drágalátos pasid! - mondta Lauren.
- Régen! - folytatta Nate. - De tudjátok, az emberek változnak.
- Pasid?! - akadt ki Jake.
- Igen. Valami baj van? - kérdeztem gúnyosan.
- Feladom! Már nem érdekel. Úgy b*szod el az életed, ahogyan akarod, Kate. Engem már nem érdekel. - mondta halkan Jake, majd elsétált.
- Ezt szépen megcsináltad. - sóhajtott Rachel. - Őt ismervén, most kinyírja magát, ha testileg nem is, de lélekben biztosan.
- Nem az én hibám. Ő... Vagyis Ti jöttetek ide, miközben senki sem hívott titeket. Nincs szükségem a fejmosásotokra, köszönöm!
- De igenis van! - rántott maga után Mike, míg Lauren és Rachel visszatartotta Nate-t.
- Engedj el! - rángattam a kezem, mígnem sikerült kiszabadulnom és futni kezdtem.
- Nekem így is jó! - kiáltott utánam, majd éreztem, hogy valaki felkap és újra a nem kívánt irányba visz. - Mintha elfelejtetted volna, hogy gyorsabb vagyok nálad.
- Próbáltam. - morogtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése