******Tudom, nagyon sokat késtem, de nem kaptam komit és a látogatottság is nagyon visszaesett...:O Írjátok már meg, legyetek szívesek, hogy valami nem tetszik, vagy csak egyszerűen nincs kedvetek olvasni. Mert akkor nem fogok itt a kész részekkel várakozni. Már meg van írva 5 fejezet, de most már nem fogok egyet sem felrakni, ha nem kapok visszajelzéseket...! ******
Hosszasan cibált, majd leültetett egy farönkre.- Maradsz! - kiáltott rám, mint egy kutyára, mikor újra indulni készültem. Nagyot sóhajtottam, majd visszaültem. - Te mit képzelsz magadról?!
- Mike, én erre nem vagyok kíváncsi!
- Nem érdekel! Összeállsz egy drogossal, aki valószínűleg majd elkábít és téged is megerőszakol. - kerek szemekkel bámultam rá. - Vagy te nem is tudsz arról, hogy miket csinált? - nézett rám mérgesen.
- Honnan veszed, hogy ez tényleg így történt? Van rá bizonyítékod?
- Nincs, de...
- Látod?! Nincs! Megvádolsz olyan embereket, akiket nem is ismersz. De... Ha tényleg úgy van, ahogy mondod, akkor meg fogd fel végre, hogy az emberek változnak!
- De olyan mértékben, mint te?
- Rohadj meg, Mike! - álltam fel, de visszalökött.
- Most már elmondom, mert hidegen fog hagyni téged. - vett egy mély levegőt.
- Mi?
- Te komolyan nem vetted észre, hogy szeretlek? - fújta ki a benn tartott levegőt.
- Igen?! Megcsókoltál... Úgy éreztem, hogy én is viszont szeretlek. Majd utána ugyan úgy, vagy még szenvedélyesebben a szemem láttára megcsókoltad Rachel-t is. De te szeretsz. Ja... - a szemem megtelt könnyel.
- Mit tehettem volna?
- Ja... Hogy te így látod... Akkor miről beszélünk?! És még te osztod az észt, hogy milyen emberrel állok össze. Fogadni mernék, hogy százszor jobb ember, mint te csak szeretnél lenni.
- Kate jól vagy?! - érkezett meg Nate. Felpattantam és megcsókoltam. Magához ölelt, majd úgy szorított, mintha az élete múlna rajta.
- Jól van. Én nem te vagyok. Nem bántanám. - sóhajtott Mike, majd elmenni készült.
- Állj már meg! - engedett el Nate. Mike visszafordult. - Te nevezed magad a legjobb barátjának? Te, aki többször bántotta már meg, mint bárki más? - láttam, hogy Mike már nem bírja sokáig. Csak pár másodperc és a történelem megismétli önmagát.
- Nate! Gyerünk! - remegtem.
- Dehogy megyek!
- Nate! - kiáltottam rá, majd legnagyobb meglepetésemre én kaptam a legelső ütést, méghozzá Nate-től. Hátra estem, a fejemet pedig bevertem egy földből kiálló gyökérszerűségbe. Éreztem, ahogyan a vér végigfolyik az arcomon. Visszanéztem a fiúkra. Láttam, hogy már hárman vannak, de nem hallottam semmit. Két hűvös kéz tapadt az arcomra. Azonnal 'új életre keltem'. Hirtelen felindulásból felálltam és odaléptem a srácokhoz. Mike és Jake (?) elkerekedett szemmel néztek rám, valószínűleg a fejemből szivárgó vér látványa miatt. Jake reszketett, majd odalépett hozzám, felkapott és elrohant velem. Nem volt erőm kapálózni.
* Jake szemszöge *
Amint megláttam, hogy Nate megüti Kate-et, odarohantam. Kate mellett akartam lenni, de a lányok már mutatták, hogy megoldják, így nekem nem maradt más, mint Nate. Legszívesebben kiütöttem volna, de eszembe jutott a Mike-os eset, amit nem kísérelhettem meg újra, de egyszer csak újra ott termett Kate. A halántékából folyó vér már kezdte átáztatni a felsőjét. Nem tudtam volna uralkodni magamon, ezért felkaptam és futottam vele, ahogyan csak tudtam. Legnagyobb meglepetésemre hagyta magát. A tengerhez vittem. Leraktam a homokba, majd levettem a felsőm és bevizeztem.
- Ne mozogj! Kitisztítom a sebed. - a kezem még mindig remegett, de a fejéhez emeltem a vizes felsőmet. Mikor a sebhez érintettem, Kate felszisszent. - Tudom, nem sós vízzel kéne, de csak ez van. - nagyon aggódtam. Bármit is vágott a fejemhez, nem tudtam rá haragudni. Szerettem őt. Tiszta szívemből szerettem.
- Nem baj. Jó ez. - motyogta, mire elmosolyodtam. A régi Kate! Tudtam, hogy a sós víz nagyon égeti a nyílt sebet, de tűrte. A bal kezemet szorította, míg a jobbal tisztítottam a sebet.
- Kész! - mondtam, mire felsóhajtott.
- Végre! - húzta a száját.
- Ígérd meg, hogy soha többet nem csinálsz ilyet és hallgatni fogsz ránk! - kényszerítettem.
- De olyan más volt. - suttogta. - Honnan tudhattam volna...?
- Csak ígérd meg!
- Megígérem. - mosolygott. Nem bírtam ki, ajkaimat az övéire tapasztottam és magamhoz szorítottam. Annyira hiányzott már.
