17. Fejezet / Ugye nem fogod elküldeni?! /

- Figyelj... Eltűnök az életedből, csak mondd, hogy már nem szeretsz és mondd még egyszer, hogy nincs rám szükséged. - hunyta le a szemeit és egy könnycsepp gördült le az arcán. Hosszas kínlódás után sem tudtam megszólalni, mire lassan felnyitotta szemeit és hátrálni kezdett. Az esőcseppek a hajából csöpögve végigfolytak az arcán, keveredve a könnyeivel. Nem tudtam megszólalni. Mintha hirtelen eltűnt volna a hangom.

- Várj! - nyögtem ki végül, majd megindultak a szavak belőlem is. - Nem mondom, hogy már nem szeretlek, mert az nem igaz, mint ahogyan az sem, hogy nincs rád szükségem. - mondtam, mire felcsillant a szeme. -  De a történtek után az irántad érzett bizalmam nem kis mértékben ingott meg és szinte teljesen átalakult...
- Mivé? - sóhajtott.
- Haraggá. - tartottam kis szünetet. -  Gyűlöletté.
- Szeretet / gyűlölet. Nagyon kevés választja el őket...
- De mégsem ugyanaz a kettő.
Nyelt egy nagyot, majd folytatta. - Akkor itt a vége?
- Fogalmam sincs.
- Ha itt hagylak és azt mondom, hogy estére döntsd el, akkor megteszed?
- Talán...
- Igen, vagy nem?
- Igen. - vettem mély levegőt.
- Akkor este ugyanitt. - fordított hátat, majd elsétált.

*1 óra múlva*
Mindent elmeséltem Lauren-nek és Rachel-nek. Szinte szóról szóra az egész Jake dolgot tudták már, mikor eljutottam odáig, hogy kikérjem a véleményüket.
- Ugye nem fogod elküldeni?! - hitetlenkedett Lauren.
- Nem tudom. - húztam el a szám szélét.
- Akkor mond el, hogy... Hogy mit érzel. Szereted még?
- Igen. Nagyon is szeretem. - sóhajtottam. - De halvány lila gőzöm sincs arról, hogy mit kéne tennem. Ezerszer végiggondoltam mind a két esetet. Ha megbocsátok neki, akkor mindig bennem lesz a félsz, hogy mi van, ha újra megcsinálja, csak éppen sikerül neki a tudtom nélkül. Vagy ha véletlenül is rajtakapom. Valószínűleg belehalnék. De ha nem bocsátok meg, akkor pedig a hiánya fog megölni... - fakadtam ki.
- Fogalmam sincs, hogy én a helyedben mit tennék, mert nem érzem ugyan azt, amit te. De szerintem maradj vele, mivel nem hiszem, hogy újra megtenné, ha itt küzd érted. - fejtette ki a véleményét az eddig szótlan Rachel is.
- De... - kezdtem.
- Nincs de. - vágott a szavamba Lauren. - Ha együtt maradtok, akkor a halálod előtt még lesz jó pár boldog pillanatod, de ha nem akkor csak a hiánya fog benned maradni. - nevetett.
- Nagyon vicces. - mondtam komoran.
- Tehát akkor tudod mit kell tenned, igaz Kate? - kérdezték.
- Azt hiszem... - válaszoltam nem túl meggyőzően.
- Na jó. Nekem mennem kell. - nézett az órájára Rachel. - Sziasztok! - lépett le meg sem várva, hogy elköszönjünk tőle.
- Vele meg mi történt? - kérdeztem Lauren-t.
- Mike történt. - nevette.
- Már el is felejtettem. - húzódott nekem is mosolyra a szám. - Azóta még mindig együtt vannak?
- Ők bírják. Nagyon is jól bírják. Veled és Jake-kel ellentétben.
- Kösz. - morogtam.
- Figyelj. Bocs, de ez az igazság. Egyszer együtt vagytok, egyszer nem. Én már nem tudom követni.
- Eddig kétszer váltunk csak szét. Nem olyan nehéz észben tartani, hidd el!