14. Fejezet / Egy új tag /

- Kate! - hallottam egy fiú aggódó hangját, de fogalmam sem volt, kiét. - Kate, ébredj! El fogunk késni!

Ezekre a szavakra lassan kinyitottam a szemeim. A szempilláim még egy ideig küzdtek az együtt maradásért, de feladták. Dan-t láttam meg az ágyam mellett. 

- Öm... Te hogy kerülsz ide? - kérdeztem rekedtes hangon. - És... - kezdtem a telefonom keresése közben. - Hol a mobilom?

- A mobilod Jake-nél van, de mindjárt 6 óra! Indulnunk kell!

- Tessék?! - mondtam és berohantam a fürdőbe. A hideg víz érintése átjárta az egész testemet. Lezuhanyoztam és a ruhás-szekrényemhez léptem.

- Hosszúnadrágot... Esik az eső és hideg van. - ölelt át hátulról Jake.

- Mit keresett itt Dan?

- Ne nevess, de ő az ideiglenes menedzserünk. - engedett el, majd mind a ketten mosolyogni kezdtünk. - Lent megvárlak. Siess! - mondta, mikor kiment az ajtón. Még hallottam, mikor lelépdelt a lépcsőn.

Elővettem egy szürke csőnadrágot, mellé egy fehér, mintás pólót és egy a nadrágomhoz illő farmerdzsekit. Felkaptam a ruhákat magamra és már futottam is a nappaliba, ahol Jake várt. Bezártuk az ajtót és beültünk a kisbuszba.

- Brendon! Mehetünk. - mondta Jason. Ekkor vette észre, hogy Rachel testvére ült a volánnál.

A fiúk szinte végig beszélték az utat. Mike énekelte a fellépő dalokat. Egyszer csak belekezdett a Chris Brown. ft. Justin Bieber - Next 2 you- ba. Hirtelen késztetést éreztem arra, hogy beszálljak. Átadtam magamnak az érzésnek és Justin részét kezdtem énekelni. Mike hirtelen megállt, majd hagyott. Így énekeltük végig a dalt. Chris Brown szövege volt Mike-é, az enyém pedig Justin-é.

- Ez... Ez eszméletlen volt! - kiáltotta Eric. - Ezt így kell elénekelnetek! -Jason, Dan és Brendon bólogattak, Jake, Mike és én a fejünket ráztuk. - Négy a három ellen. Ennyi! - pacsizott le Jason-nel.

- Nem! Nem tehetem! Ez a ti bandátok lehetősége, amiben én nem vagyok benne!

- Most már benne vagy! Így már elénekled? - érdeklődött Mike.

- Azt hittem te is ellene vagy... - mérgelődtem.

- Eredetileg igen. De igazuk van. Tényleg így lesz a legjobb.

- De... Az én hangommal nem tudtok mit kezdeni... Mike-é sokkal jobb. - próbáltam kibúvót találni.

- Nincs kifogás. Elképesztő hangod van! Amúgy van egy dal, amit még senki sem kapott meg. Az lesz a tiéd. - közölte szinte egy levegővel Eric.

- Hogy mi?!- kiáltottam, mire Jake hátat fordított nekem.

- 9. oldal... - kaptam a választ Jason-től.

Christina Grimmie - Liar Liar : állt a lap tetején.

- Na? - kérdezte Mike.

- Kívülről fújom. - nevettem.

- Halljuk! - mondták páran, majd énekelni kezdtem. A szám végén tapsolni kezdtek a fiúk, Jake kivételével.

- Mi bajod van, Jake? - kérdezte Mike. - Eszméletlen hangja van a csajnak!

- Öm... Bocs... Igen... Eszméletlen... - mondta tagoltan.

×××

A közönség sikoltozott, ujjongott. A tapsvihar közepén kisétáltunk. Mindez az 'én' dalom után. Pár perc múlva vissza-sétáltunk, majd elkezdtük a közös számunkat Mike-kal. Egyikőnk sem rontott és ennek nagyon örültünk, mert a próbán volt egy hiba. De sikerült. Minden sikerült, amit akartunk. Mike-kal megöleltük egymást a dal végén és lesétáltunk. Mindenki fel volt dobva. Elmentünk öltözni, majd a színpad mögött találkoztunk egy csapat nézővel. Autogrammot és fényképeket kértek tőlünk. Eszméletlen érzés volt. Az eső az egész koncerten esett, de nem számított semmit sem. Elképesztő, ahogyan csurom vizesen énekeltünk és a közönség ugyanígy tombolt a legelső koncertünkön.

Rengeteg olyan képet kértek, ahol mindannyian rajta vagyunk, vagy ahol csak én és Mike. Sokszor azt is megkérdezték, hogy járunk-e, amire nevetve válaszoltuk, hogy mindkettőnknek van párja.

- Kate-nek például én. - jött oda Jake mosolyogva.

- Igen. - néztem rá, mire száját az enyémre tapasztotta és magához húzott. Ajkaink lassan elnyíltak, s átadtuk magunkat egymásnak. A fényképezőgépek kattogásai, a vakuk villanásai törték meg a pillanatunkat.

- Nemsokára jövök! - súgta a fülembe Jake. Egy aprót bólintottam, majd visszafordultam az autogrammokért tolongó ember-tömeg felé.

- Kate?! - szólított meg egy fiú. Mikor rá emeltem a tekintetem a lélegzetem elállt.

- Chris?! Mit keresel itt? - kérdeztem annyira flegmán, amennyire csak tellett tőlem.

- Beszélnünk kell!

- Nincs miről. - morogtam egy aláírás közben.

- De van! - erőlködött.

- 1 percet kapsz. - fordultam felé.

 - Rendben. De ne itt. - mutatott körbe az egyik ujjával.

- Igaz... Gyere! - mondtam és húztam magam után az öltözőbe.

Mikor beléptünk Chris ment elöl én pedig követtem. Hirtelen megfordult és visszatolt.

- És ne is itt.

- Miért ne? - kérdeztem értetlenül. - Mit láttál bent, amit nekem nem szabad?!

- Ömm... Jake... Jake öltözik. - hadarta idegesen.

- Ne hazudj! - löktem el magam elől. - Már rég átöltözött. - utat törtem magamnak, de Chris elkapta a karom és visszarántott. - Engedj el! - mondtam