11. Fejezet / Új párok... /

- Veled tartok! - szólt utánam egy fiú. Megfordultam és megláttam Dan-t. Valószínűleg valami ütődött arcot vághattam, mert elnevette magát.
- Te.. Te mit keresel itt? - kérdeztem megdermedten.
- Menjek el? - kérdezte csalódottan.
- Nem! Nem erről van szó. Csak nem számítottam arra, hogy itt találkozom veled.
- Itt lakom a közelben, úgyhogy gondoltam lenézek a partra... - magyarázta.
- Ja igen. Kérdezhetek valamit? - mentem közelebb hozzá.
- Persze.
- Miért költöztetek ide? Mármint... Pár nap van csak a nyári szünetig. És te iskolát váltasz.
- A szüleim válófélben vannak. Anyám meg gondolom nem akart apámmal egy házban lakni. Úgyhogy a költözés mellett döntött. - ült le a homokba. Levettem a cipőm és én is letelepedtem. A forró homok perzselte a bőröm. - Most én kérdezek. - jelentette ki méltóságteljesen.
- Hallgatlak.
- Honnan tudtad a nevem? - érdeklődött.
- Most vagy megmondom az igazat, vagy azt válaszolom, hogy tippeltem. Ugyan azt a hatást fogom elérni mind a kettővel. Hülyének fog nézni. -gondoltam.
- Muszáj válaszolnom? - kérdeztem, majd lehunytam a szemeim. Erősen reméltem, hogy a válasz nem lesz. De persze az ellenkezőjét mondta. Végül úgy döntöttem, hogy elmondom az igazat. Nem akartam hazudni neki. Éreztem, hogy nem tudtam volna. Egy hangos nevetéssel válaszolt.
- Nem hiszed el, ugye? - kérdeztem, majd felálltam, de a karomnál fogva visszahúzott maga mellé.
- Figyelj, nem akartalak megbántani. - mentegetőzött. - De ez elég... Hogy is mondjam... Hülyén hangzik.
- Tudom.
- Na mindegy.
- Gondoltam, hogy itt talállak. - szólalt meg hirtelen a hátam mögül Jake. A hangjában csalódottságot és szomorúságot is felfedeztem. - Beszélhetnénk?
- Öm... Akkor én megyek. - mondta Dan. - Örülök, hogy megismerhettelek - mosolygott a szemeimbe meredve.
- Én is.
- Örülök, hogy megismerhettelek. - gúnyolódott Jake, mikor Daniel elég messze került tőlünk.
- Ne legyél bunkó! - vágtam rá. A fiú csak gőgösen megrázta a fejét és csendesen leült mellém.
- Elég gyorsan... - kezdett a mondanivalójába, de nem bírta befejezni.
- Mi elég gyorsan? - érdeklődtem. Sóhajtott egy nagyot, majd újra megszólalt:
- Hiba volt idejönnöm.
- Miért volt volna hiba?
- Mert rájöttem valamire, amire nem akartam. Én most megyek. - az ajkait egy vonallá préselte össze, majd idegesen felállt.
- Nem, nem mész. - tápászkodtam fel sietve. - Megmagyarázod, hogy mi ez az egész. - mutattam az arcára, ami elég szokatlanul festett. Szemei alatt sötétlila karikák éktelenkedtek, a bőre sápadt volt.
- Csak nem tudtam aludni.
- Csak nem tudtál aludni, mi?! Nekem nem fogsz hazudni. Mi a baj? - emeltem fel a hangom egy kissé.
- Kate, én szeretlek! - nyögte ki nehezen a választ. - De nem tudok avval együtt élni, hogy helyettem Chris ölel téged.
- De miért hiszed azt, hogy együtt vagyok vele? - kérdeztem már-már hisztérikus hangon.
- Az erdőben ... - kezdte, de nem engedtem, hogy befejezze.
- Az erdőben nem történt semmi. Chris megcsókolt, én meg ellöktem magamtól, de te meg sem hallgattál. Csökönyösen ragaszkodtál ahhoz, amit igaznak hittél. - törtek utat maguknak a könnyeim és eláztatták az arcom.
- Ne nehezítsd meg a dolgom, Kate! Tudom, hogy nem szeretsz.
- Rosszul tudod.
- Nem.  - törölte szárazzá az arcom az ujjaival, majd kezét az arcomon hagyta, melyre a saját kezemet fektettem. - Jól tudom.
- Miért nem hiszel nekem? - nem akartam kiabálni, de képtelen voltam uralkodni magamon. - Miért?
- Nem tudom.  - Annyi keserűség volt ezekben a nehezen kimondott szavakban. - Csak érzem. - Lehunytam a szemeim és megráztam a fejem. A kezemet levettem az övéről, ő pedig elengedte az arcom. A könnyeim még a lezárt kivezető úton is könnyedén átcsusszantak. Mikor kinyitottam szemeim, meglepetten láttam, hogy ő is küzd az elérzékenyülés ellen.
- Miért teszed ezt velem?
- Én nem akarlak bántani.
- Pedig pont azt teszed. - haraptam rá az alsó ajkamra. - Szeretlek. - törtem ki zokogásban, mire magához húzott és átölelt. Egyik kezével megfogta az állam és feljebb húzta. Rákényszerített arra, amit nem akartam megtenni. A szemébe kellett néznem.
- Most már elhiszem. - suttogta, majd ajkait az enyéimre tapasztotta. Nem haboztam, visszacsókoltam, közben magához szorított. A kezeim a nyakán pihentek, az övéi a pedig a derekamon. Hirtelen füttyögéseket és *juj*-ogást hallottunk, mire elengedtük egymást. Szinte az egész osztály ott volt. Zavartan néztünk össze Jake-kel, mikor közeledni kezdtek, majd megláttam Dan-t.
- Te adtad le a drótot, igaz? - futottam felé, majd megpróbáltam belökni a vízbe.
- Ez fordítva is elsülhet, kislány! - nevetett, majd egy mozdulattal felkapott és bedobott a vízbe.
- Ezt megkeserülöd!
- Mint egy ázott macska! - szólalt meg Mike, aki pár másodperc múlva nagy csobbanással végezte Jake által a vízben. Én pedig Dan-t rántottam be, míg végül az összes fiú és én a vízben kötöttünk ki. A lányok a parton maradtak.
- Őket is! - mutattam a homokban ücsörgőkre, majd a srácok kész hadseregként vonultam ki, s egy-egy lánnyal a karjukban tértek vissza.
- Te sem maradhatsz ki! Nehogy azt hidd! - nevetett Jake, majd felkapott. Próbáltam kiszabadulni a kezei közül, de a kísérlet lehetetlennek bizonyult.
- Egy, kettő, háááárom! - számolt Mike, mire óriási csobbanásokkal landoltunk a hideg vízben. A fiúk majd megfulladtak a röhögéstől. Odasétáltam Jake-hez, majd magam után húztam.
- Chris hol van? - kérdeztem, mivel nem láttam sehol.
- Hiányzik? - kérdezte gúnyosan, mire vállba bokszoltam.
- Fejezd már be, Jake! - utasítottam. - Csak nem akarom, hogy hirtelen felbukkanjon és tönkre tegyen mindent.
- Nem fog. Elutaztak.
- Végre valami jó hír!
- Az nem volt elég jó hír, hogy szeretlek? - incselkedett, majd ismét megcsókolt.
- Nem akarok zavarni, de közlöm, hogy aki itt van, az itt is alszik. Hoztunk sátorokat... - zavart meg minket Mike., mire eltávolodtunk egymástól. - Úgy volt, hogy párok lesznek. Ti is egy párt alkotnátok, de félek, nehogy egy kis klónotok rohangáljon majd egy év múlva...
- Normálatlan! - nevettem, majd Jake-kel felkaptuk a kis humoristánkat és becipeltük a vízbe. Nagyjából derékig érhetett, mikor elengedtem Mike-ot, aki a nevetéstől fulladozott.
- Én nem leszek benne... Utána meg berángat magával a vízbe és lenyom... Köszönöm kihagynám. - magyaráztam az értetlenkedő Jake-nek.
- Talált kislány. - mondta Mike.

×××

Mikor kipancsoltuk magunkat felhívtam anyut, hogy maradhatok-e éjszakára, amire szerencsére igennel felelt. 

Mikor besötétedett tüzet raktunk, hogy lássunk, és üvegezni kezdtünk. Mindaddig jól szórakoztam, amíg felém nem mutatott a műanyag palack szája.
- Felelsz, vagy mersz? - kérdezte Mike széles mosollyal az arcán.
- Nem úszom meg, hogy berángattalak a vízbe, igaz? - sóhajtottam egyet.
- Nem ám. - nevette.
- Mind a két választással rosszul járok, de inkább felelek...
- Hát... Pedig, ha mertél volna, akkor jobban jártál volna. - hangsúlyozta a volna szót mind a két esetben. A többiek kíváncsian várták, hogy milyen kérdést kapok.
- Mit szeretsz Jake-ben és mit nem? - kérdezte. Láttam az arcát, hogy valami furfangosság van a dologban és éreztem, hogy mi lehet az.
- Mindent szeretek benne. - vontam fel az egyik szemöldököm nevetve.
- Ügyes csapda-hárítást láthattunk és halhattunk hölgyeim és uraim - jelentette ki Mike. - Pedig ha mondasz valamit amit nem szeretsz benne, tudod mi lett volna a válaszom?
- Igen. Hogy ha szerelmes vagyok belé, akkor mindent szeretek benne...
- Helyes. Jake! Büszke lehetsz rá! - nevetett.
- Az vagyok. - nyomott egy puszit a homlokomra. Most én pörgettem. Szerencsémre Mike-ra pördült az üveg.
- Ezt nem hiszem el. - méltatlankodott a fiú és ő is a felelés mellett döntött.
- Ki jön be legjobban az osztályból?
- Azt nem kérdezed, hogy ki megy ki legjobban? - erre mindenki nevetni kezdett.
- Választ!
- Öm... Jake... Elég irigy vagyok rád, Kate...
- Mike! Választ! - sürgettem. Tudtam, hogy Rachel szereti a fiút. Reméltem, hogy az ő nevét mondja.
- Na jó... Rachel... - mutatott a mellette ülő lányra.
- Komolyan? - húzódott közelebb Rachel, mire a srác fülig vörösödött.
- Végre valaki zavarba hozza! - kiáltott fel Naomi, mire Mike megcsókolta Rachel-t. - Új pár! Már két turbékoló párunk is van! Vajon lesz még? - kommentálta Naomi. Ő erre Jason-től kapott egy csókot, aminek szemlátomást örült és a lelke mélyén valószínűleg remélte, hogy megtörténik.
- Még valaki? Tudjátok mit? Hagyjuk az üvegezést. Beszéljük meg, hogy hogy alszunk... Sátor, vagy szabad ég alatt? - Kérdezte Lauren.
- Félsz, hogy nem jut pasi? - kérdezte Mike.
- Bunkó. - válaszolt a legjobb barátnőm nevetve. Közben mindenki a szabad ég alatti alvás mellett döntött.