3. Fejezet /Hogy tehetted?/

- Jó reggelt! - kiáltottam ki anyunak reggel. Ő már korán felkelt és a kertben munkálkodott.
- Neked is! - hangzott a válasz kintről.
Lerohantam és megreggeliztem. Elmostam a tányérom, majd felöltöztem és leültem egy kicsit a TV elé, mert a szokásosnál hamarabb készültem el, és volt időm meghallgatni pár zenét. Egész végig furcsa érzésem volt. Nem értettem. Nem kéne, hogy a vakáció kezdetén lebetegedjek...

×××

- Szia. Bocs, hogy így rád rontok, de ezt látnod kell. - ráncigált hátra Chris. Christian Ellwood az osztálytársam és egyben  az egyik legjobb barátom. Sokan szokták mondani, hogy olyan mintha az ikertestvérem lenne. Neki is barna haja és ugyanolyan színű szeme van.
- Szia. Semmi baj. De... Mi történt? - kérdeztem kicsit ijedt hangon.
- Majd ha már ketten leszünk, akkor elmondom. - nézett a jobb oldalam felé. Észre sem vettem, hogy Lilly követ minket. - Nem mennél el? - kérdezte gúnyosan a lányt.
- Nem. Nincs semmi közöd ahhoz, hogy hol vagyok. - förmedt rá Chris-re, aki elég forrófejű szokott lenni. Ebből semmi jó nem fog kisülni...
- Akkor elmondom szőkeségének, hogy húzzon innen, mielőtt én fogom eltakarítani. - kacsintott flegmán.
- Megmondtam, hogy semmi közözd ahhoz, hogy hol vagyok... - Lilly-nek már vörös volt a feje a dühtől.
- Látom te nem csak kívülről vagy szőke... - barna szemei csak úgy égtek a méregtől. - Elmutogassam, vagy felfogod végre, hogy takarodj el?! - már lassan ordibált a lánnyal. Személy szerint nem voltam ellene annak, hogy Chris leüsse Lilly-t, de nem akartam, hogy a suli közepén drámázzanak.
- Nem kell jelenetet rendezni - mondtam, mikor megláttam, hogy Lilly meg akarja pofozni Chris-t. A fiú hirtelen hátrafordult és avval az erővel ellökte Lilly-t. Ekkor Jake is odajött.
- Te teljesen megőrültél?! - kiáltott rá Jake az "ikertesómra". - Egy lánnyal persze, hogy kiállsz, de velem már nem mernél mi?! - gúnyosan nevetett egyet.
- Csak szeretnéd - kacagta el magát Chris.
- Most komolyan Lilly mellé állsz? - kérdeztem Jake-től. - Őszintén... Örülök neki, hogy el lett lökve.. Legközelebb nem fog beleokoskodni más dolgába! - néztem szemrehányóan Lilly-re, aki mellett Jake guggolt, mert még mindig a földön feküdt.
- Biztatod Chris-t. De engem bezzeg nem mernél megütni. Tessék! Üss meg! - nevetett újra Jake. Én felhúztam a szemöldököm és elképedve láttam, ahogy hátra fordul és felsegíti Lilly-t, majd megkérdezi tőle, hogy minden rendben van-e vele. Ahogy felém fordult, én megpofoztam. Annyira mérges voltam rá, hogy azt sem tudta miről van szó, és annak az embernek kezdte a pártját fogni, akire azt mondta nekem, hogy utálja, és nem érti, hogy mi, lányok hogyan bírjuk elviselni. Egyrészt elárulva éreztem magam, másrészt meg hát ő mondta....
- Most ezt mért kellet? - förmedt rám. - Attól hogy fiú vagyok még fájhatott. Tudod mennyire fájt? - ordított rám piros arccal. Tényleg nagyot kapott. De sosem hitte el, hogy meg merem ütni. Hát tessék.
- Te mondtad, hogy üsselek meg. Nem hitted el, hogy meg merlek ütni...  - néztem rá.
- Nem nem hittem. De abban bíztam, hogy több eszed van... De tévedtem... - fordított hátat, és Lilly-t átkarolva sétált el.
- Tegnap vele voltam a parton... Akkor még azt játszotta, hogy tök szomorú, hogy mennie kell. - néztem Chris-re - Erre itt van... - mutattam a távozó pár felé. - Várjunk csak! Ezért kellett neki elmennie...! Lilly-vel találkozott. Valami üzenet félét nézegetett a telefonjában, mikor kijelentette, hogy mennie kell... - törtek utat maguknak ekkor a könnycseppek. Nem hittem el, hogy ez tényleg lehetséges. Engedi, hogy beleszeressek, utána pedig a legnagyobb ellenségem mellé áll.
- Gyere velem. - húzott el Chris. Majd mikor az épület mögé értünk, már nem sírtam. Meglepve figyeltem, ahogyan egy fényképet vett elő a zsebéből. Néztem egy ideig ez előttem tartott fotóra.
- Ez én vagyok! És.. És Jake?! - hűltem el a látványtól.
- Igen. Ez tegnap készült a partom. Tényleg csókolóztatok? - kérdezte meglepetten.
- Dehogy is.
- De az van ezen a képen...
- Nem. Én kirohantam a partra sírva, és mikor megtalált elkezdett vígasztalni és átölelt. De nem történt más. - mondtam komoly hangon. - Csak ebből a szögből tűnik úgy, mintha más is lett volna... - tört elő egy újabb könnycsepp, mivel eszembe jutott, hogy miért  rohantam ki zokogva a partra.
- Ugye nem Jake miatt sírsz?
- Nem.
- Sajnálom, ami a"papáddal" történt. - találta el, hogy mi a bajom.
- Én is. - válaszoltam, majd átölelt én pedig újra zokogásban törtem ki. Amennyit az elmúlt pár nap alatt sírtam, az több mint az átlagos évi mennyiségem.
- Csöngettek. Mennünk kell.. - törölte le az arcom az inge ujjával.
- Rendben. - mentünk az első órára, de a sírást nem bírtam abbahagyni. Fizika... Jobb sem lehet... Jake mellett ülök...

×××

- Miattam sírsz? - kérdezte bűnbánóan Jake az óra közepén, mire csak megráztam a fejem. Erre Lilly súgott valamit neki, aki mögöttünk ült.

- Azt hiszem megígértél valamit tegnap nekem. Hogy nem fogsz szomorú lenni miatta... - mondta komoly arccal.

- Ezek után a neked tett ígéretem nem számít semmit... - sírtam még mindig.

- Mik után? - meglepődve nézett rám.

- Már nem is emlékszel, hogy mi történt az óra előtt? 

- Jajj... Csak a barátnőm mellett fogok kiállni, mint az ellenségem, és az a lány mellett akivel a tegnap délutánt töltöttem. - forgatta a szemeit Jake. Erre fogtam magam és az óra közepén kirohantam. 

- Állj meg! MOST! - kiáltott utánam a tanár, de nem érdekelt. Nagyon fájt, amit Jake mondott. Elfutottam a mosdóba, és az egyik WC ajtaját magamra zártam. 5 perce lehettem ott, amikor lépteket hallottam. Túl szapora léptek voltak ahhoz, hogy 1 embertől származzanak. 

- Katlyn! - hallottam Lauren hangját.

- Kate! - szólalt meg Chris is. Tehát ők jöttek utánam...

- Itt vagyok... - nyitottam ki az ajtót könnyes szemekkel. - Te hogy-hogy itt? - Szipogtam Lauren-nek.

- Lilly bevallott mindent. - nézett le a földre. - Lauren... Úgy sajnálom...

- Nem kell.. Az a lány egy állnok kígyó. - mosolyodtam el halványan. - Hiányoztál...

- Te is nekem Kate. - ölelt meg.

- Öhm... Én is itt vagyok. - szólalt meg Chris is.

- Igen.. És ez a lány mosdó.. Tehát neked nem kéne itt lenned.. - viccelődtem vele.

- Örülj hogy eljöttem utánad - kacsintott.

- Örülök.  - öleltem meg őt is.

- De mit mondott neked Jake, amiért kifutottál? - kérdezte Lauren.

- Azt mondta, hogy inkább a barátnője mellett fog kiállni, minthogy az ellensége - néztem Chris-re - és a lány mellett, akivel a tegnap délutánt töltötte... - sírtam el nekik.

- Vele töltötted a délutánod? - kérdezte Lauren.

- Igen. Majd hazafelé elmeséli Chris. Ő tud mindent. - mondtam a fiúra nézve, mire ő bólintott.

- Jó, de gyerünk vissza, mert azért jöttünk, hogy visszarángassunk.. - mosolygott Lauren.

- Majd én mondom, hogy meghalt valakid, és nem akartál itt mindenki előtt sírni.. Csak megérti... - jelentette ki Chris.

- Köszönöm - mosolyogtam alig láthatóan. Mikor visszamentünk, minden úgy történt,a hogyan a legjobb barátom mondta.

×××

A szüneteket végig sírtam a 2 legjobb barátom társaságában. 

Otthon a gépet benyomtam és elmentem a partra. Ott volt egy ember, de nem érdekelt. Arra szoktam sétálni, úgyhogy mentem felé, de mikor felismertem ki az, visszafordultam és elindultam haza, de valaki hátulról elkapott, és magához rántott.