6. Fejezet / Őszintén szeretitek egymást? /

-"Szállj le Kate-ről, nem akarom, hogy miattad a padlón végezze... És különben túl jó hozzád ;) De akkor sem kell rámászni a csajomra, úgyhogy kopj le, te korcs! És ha valahogy ezt az sms-t Kate megtudja, akkor elintézem, hogy soha többet ne lásd... Úgyhogy szerintem tudod, hogy mit tegyél.
Chris" - olvasta hangosan Ashley. Én ekkor már egy széken ültem, arcomat a kezembe temetve.
- Miért nem szóltál az öcsémnek, hogy jártok? Jobb így, hogy nem csak fizikailag, de még lelkileg is megölöd?! Óriásit csalódtam benned és remélem tudod, hogy többet nem kell találkoznod Jake-kel. - kiabált velem Ashley.
- De nem járok Chris-sel. Ő a legjobb barátom. Vagyis csak volt.... Ezek után. - emeltem fel a fejem.
- Láttalak titeket, amikor kijöttetek a női mosdóból a suliban. 1 évvel járok feletted... Ezt kihagytad a számításaidból igaz? Szánalmas. Mit csináltatok ti ott ketten? - kérdezte lekezelően.
- 3-an voltunk és semmit sem csináltunk, ha tudni akarod, mivel ők jöttek utánam, ahogy kirohantam az óráról Jake miatt. És nem volt semmilyen számítás. Sosem vágnám át Jake-et, mert szeretem! - az utolsó mondat véletlen hagyta el a számat. Nem akartam kimondani ilyen nyíltan... De most már mindegy. A két testvér elképedve nézett rám.
- Komolyan mondtad? - nézte a takaróját Jake.
- Igen, de úgyis mindegy. - éreztem, hogy az arcom elvörösödik. - És már mondtam..
- Miért lenne mindegy? - háborodott fel Jake. - Nekem nem mindegy. De amúgy én azt hittem, hogy akkor vicceltél.. Hogy le tudj rázni... - változott még komolyabbá a hangja. - Én is szeretlek... - pirosodott ő is fülig.
- Hogy mivan?! - kiáltott Ashley. - Itt leírta neked az a fiú, hogy járnak Kate-tel és erre te megbocsátasz neki, amiért átvert és majdnem meghaltál?! Mikor hazudott neked utoljára Chris?
- Amikor ezt az sms-t írta - mosolygott Jake. - Már rég óta nem hiszek neki, de ez valahogy olyan igaznak tűnt - fordult felém. - Mikor utánad rohant az órán. Előtte, a szünetben mellé álltál... És még miatta össze is vesztünk. Az üzenet után nyilvánvaló volt számomra, hogy együtt vagytok...
- De nem vagyunk! És Chris-nek meg tartozom egy jókora pofonnal -  morogtam alig hallhatóan a második mondatot.
- Ne! - szólalt fel hangosan Jake. - Emlékszel még az sms végére? Megoldja, hogy ne találkozzunk! Meg tudja oldani!
 - Ennyire bunkó még ő sem lehet... Bár amit az együttlétünk ellen tett... De akkor mit csináljunk? - kérdeztem kétségbe-esetten.
 - Őszintén szeretitek egymást? - vágott közbe Ashley. - Igen, vagy nem? - kérdezte hangosabban mikor nem kapott választ.
- Igen - szólalt meg Jake.
- Szerintem is... - mondtam mosolyogva.
- Akkor nem tud szétválasztani titeket - mosolygott Ash. Én már nem értem a lányt.. Egyszer közénk áll, máskor pedig segít nekünk.
- Követhetetlen vagy - mondtam értetlenül.
- Mert?
- Egyszer útálsz, utána meg segítesz... - magyaráztam.
- Nem útállak, egyszerűen féltem az öcsém. Az apánk halála után nagyon összeomlott.. Most, hogy veled van, kezdett boldog lenni.. És nem akarom, hogy újra összetörjön..
- Meghalt az apátok? - kérdeztem meglepetten. Akkor ezért nem láttam bent látogatóban... Mikor Jake-re néztem, az arca könnyekkel volt áztatva. - Sajnálom...- átöleltem a fiút, aki zokogni kezdett.. Sosem láttam még ilyen állapotban... És nem is akartam... - Ha bármiben segíthetek, akkor szóljatok! Kérlek! - néztem Ashley-re, akinek ugyancsak meggyűlt a baja a könnyeivel.
- Köszönjük! - karolt át minket a lány. Hallva ahogy Jake sírt, nem tudtam tűrtőztetni magam, nekem is könnycseppek jelentek meg a szememben.

×××

- Kifáradnának? - jelent meg egy orvos az ajtóban. Már estefelé volt igen-csak. - Teszteket kell elvégeznünk. Ha minden jól alakul, akkor holnap hazamehet. - közölte velünk.
- Persze... - sétáltunk ki Ashley-vel.