4. Fejezet /Teljesen elment az eszed?/

 - Engedj el! - kiáltottam. Jake volt az. Az alkohol szaga áradt belőle. Szerencsémre annyira nem volt eszénél, hogy hamar ki bírtam mászni a kezei közül, de nem akartam otthagyni ennyire szétütve. - 14 éves vagy! Érted? 14! Mi lesz veled pár év múlva?! Hogy tudtál ennyire elkészülni?  - ordibáltam vele. - Felhívom Ashley-t. - Ashley Jake nővére. Ő majd hazaviszi az öccsét.
- Ne! Elmondja anyámnak! - nyögte ki a fiú.
- Legalább többet nem fog engedni inni.
- Most sem engedte... - az alkohol elöntötte a légkört. Hátrébb kellett állnom, hogy meg ne fulladjak. Hirtelen összeesett. Azt hittem, hogy csak hülyéskedik.
- Ne csináld Jake. Nem foglak tartani... - forgattam a szemeim. - Jake! Jake! - kiáltoztam egyre hangosabban, de meg sem moccant. - Úr Isten! Jake ne csináld ezt velem! - a fiú alig lélegzett. Gyorsan felhívtam a mentőket. Szerencsére közel van a kórház. Ameddig nem voltak itt, folyamatosan a nevét mondogattam és rázogattam, de semmi válasz nem érkezett. Egyszer csak kicsúszott a zsebéből egy papír, mire ez volt írva:
"Sajnálom. Nem akartalak megbántani. És Lilly nem a csajom... Kíváncsi voltam, hogy hogyan fogsz reagálni, nem hittem, hogy ennyire feldúlt leszel. És bocs azért, amit most tettem, de nem bírtam tovább tűrni, hogy így viselkedsz velem. Szeretlek....                                                     Jake
~Tessék? Ezért kell megölnie magát? Ez nem lehet igaz.. Miattam?! - kattogott az agyam. A gondolatmenetem a mentők szakították meg. Megkérdezték, hogy mi történt, én meg elmondtam, hogy berúgott és egyszer csak összeesett.

×××

A kórházban sikerült 'visszahozniuk' az orvosoknak Jake-et. Azonnal bementem hozzá.

- Hogy tehetted? - vettem elő a papírt, ami a zsebéből csúszott ki. 

- Nem akartalak megbántani... - mondta elég rekedtes hangon.

- Inkább megölted volna magad... - tettem szemrehányást neki.

- Azt hittem nem fog senki sem megtalálni, és sikerül a terv.

- Te nem vagy normális! Miért kellett volna megölnöd magad? Semmi értelme nem lett volna...

- Most is csak ezért beszélsz velem.... - válaszolta szomorúan.

- Kimehetek ha akarod...

- Nem! Dehogy is. Csak...

- Csak? - kérdeztem vissza meglepődve. Az arca vörösen égett. Láttam rajta, hogy nagyon nehezen találja a szavakat.

- Csak szeretlek. - nyögte ki, majd behunyta a szemét. Megdöbbenve álltam. Olvastam már a papíron is, de akkor még nem azzal voltam elfoglalva. Jake szájából egészen más hallani.

- Mióta...? - kérdeztem a földet nézve.

- A parton töltött délután tette véglegessé... - éreztem, hogy engem néz, de nem tudtam rá nézni. Haragudtam rá, és tudtam, hogy ha a szemébe nézek biztosan megenyhülök.

- Nekem mennem kel... - mentettem ki magam.

- Te nem szeretsz.. Igaz? - mondta. Ekkor végre felnéztem és meglepetten láttam, hogy sír. Letöröltem a könnyeit, ő meg hirtelen megcsókolt. 

- Sajnálom... - mondta bűnbánóan.

- Nem kell. - mosolyogtam. Kitágult szemekkel nézett rám. - Én is szeretlek. - éreztem, hogy fülig vörösödök.

Még egy ideig ott maradtam, mikor Jake családja megérkezett. Vagyis csak Ashley és Amabel, az anyjuk. Csendesen köszöntem nekik, és magukra hagytam a társaságot. Kint sokat gondolkodtam. Jake-en, az érzéseimen, a parton történteken és úgy mindenen, ami kettőnk között volt. Majd hirtelen csörgött a telefonom. Chris volt az. Elmondtam neki mindent, ő meglepetten figyelt. 

- Most akkor együtt vagytok? - kérdezte csodálkozva.

- Nem tudom. 

- Csak mert... Ha igen, akkor sajnos nem találkozhatunk többet... - mondta szomorú hangon.

- Tessék?! Miért nem? - kérdeztem egyre hangosabban.

- Jake nekem az 'ellenségem'. Nem vagyok hajlandó a közelében lenni, és mivel a barátnője vagy, mindig a közeledben lehet majd megtalálni... - magyarázta meg Chris.

- De nem vagyok a barátnője!

- Még... - helyesbített és kinyomta a telefonját. Hogy állíthat választás elé a legjobb barátom és a szerelmem közt.Lehetetlen választani, legalábbis nekem. 

- Jól vagy? - kérdezte Ashley.

- Igen.. De miért? - kérdeztem csodálkozva.

- Sírsz...

- Ó.. - nem is vettem észre. De ahogy mondta, már éreztem, hogy nedvesebb az arcom a kelleténél... - Csak.. Nagyon megijesztett Jake... - hazudtam...

- Persze.. - nem hitte el. De rám hagyta. - Most akkor mi van köztetek az öcsémmel? - érdeklődött közömbös hangon.

- Én sem tudom. Mindketten szeretjük egymást.. De nem beszéltünk mást.. 

- Értem.. - és otthagyott. Nem értettem mi baja van velem.