5. Fejezet / Nem hagyhatsz itt! /

Szombat... Végre nem az iskolában kellett töltenem a napom. Viszont Jake még mindig a kórházban volt. És azok után, ami történt kettőnk közt, úgy éreztem, muszáj mellette lennem.
- Jó reggelt! Bemegyek Jake-hez! - közöltem korán anyuval.
- Ilyen korán? Még biztosan alszik... - próbált visszafogni.
- Nem baj. - Nagyon látni akartam Jake-et. Nem értettem miért, de valahogy  nagyon hiányzott. Pedig az előző napot is nála töltöttem. De úgy éreztem, hogy szüksége van rám.. - Majd ott megvárom, hogy felébredjen. Szia! - Egy puszit nyomtam anyu arcára és már rohantam is ki az ajtón.

×××

- Mi történik? - kérdeztem kétségbe-esetten Ashley-t. Az orvosok fej-vesztve rohantak Jake szobájába, aki csak feküdt az ágyán. - Ashley! Mi történt? - szegeztem újra a zokogó lányhoz a kérdést. 

- Nem lélegzik - sírt még hangosabban. - Ez mind a te hibád. Nem lélegzik! Meg fog halni! Csak mert te nem voltál hajlandó kilépni az életéből! - kiabált velem a kórterem ablakánál. - Miattad fog meghalni!

~ Miattad! Miattad fog meghalni! Ez mind a te hibád! - jártak az agyamban Ashley szavai. A könnycseppek pedig akaratlanul is utat törtek maguknak és eláztatták az arcom. Miattam fog meghalni? De az lehetetlen!

- Nem! - kiáltottam el magam és hirtelen térdre estem a fájdalomtól. Nem tudtam erőt venni magamon, hogy felálljak. A talajon zokogtam, míg egy orvos kijött a szobából. Nagy nehezen felálltam és próbáltam erőteljes hangon megszólalni több-kevesebb sikerrel.

- Jake hogy van?

- Az állapota egyenlőre stabil. Nemsokára felébred. Bemehetnek, de maradjanak csöndben! - utasított minket a doktor.

- Ez a te hibád! - Mutatott Ashley az ágyon fekvő fiúra, mikor beértünk. - És az a legszörnyűbb, hogy még mindig szeret. Akármit mondok neki rólad. Teljesen beléd van esve. Bár azért nem csodálom... - nézett végig rajtam.

- Tessék?! - értetlenül álltam előtte.

- Figyelj.. Sajnálom amit mondtam... Csak egyszerűen nem tudom elviselni, hogy az öcsém megölje magát. És... Olvastam azt a kis levelet, amiben leírt mindent rólad. Az irántad érzett szerelméről. És hát.. Tényleg miattad akarta megölni magát, most pedig miattad küzd a saját életéért.

- Ezzel sokat segítesz... - fintorogtam. A könnyeim még mindig megállíthatatlanul hullottak.

- Hát.. nem segítek.. De te tartod életben. Sokat jelentesz neki. Ezt jegyezd meg! Ennyire még csak a plüssmacijához ragaszkodott 3 évesen. Mindenhová magával cipelte és ha nem látta rögtön sírva fakadt - nevettük Ashley-vel. Végre tudtam parancsolni a könnyeimnek. Az arcom már kezdett megszáradni.

- Az egész eddigi életemet el fogod mesélni neki? Vagy nem zavarok? - szólalt meg Jake halvány hangon.

- Már rögtön hülyéskedni támadt kedved, öcsi?- vigyorgott Ashley. - A hangod nem éppen a megfelelő hozzá. Bár én személy szerint örülök neki. Végre nem hallom a rikácsoló hangod. - oltogatta Jake-et.

- Nagyon vicces. De... Mi is történt?

- Majdnem meghaltál... Miattam. - tört utat magának ismét egy könnycsepp a szememből.

- Nem miattad. Ne gondold ezt. Kérlek. Ne nehezítsd ezzel is a döntésem...

- Milyen döntésed? - kérdeztük szinte egyszerre Ashley-vel, de választ már nem kaptunk. Jake csak a rajta lévő takarót bámulta.

- Már nem akarsz küzdeni az életedért?! Igaz?! - kérdeztem a kelleténél hangosabban.

- Már nincs értelme. - kaptam meg a választ a fiútól.

- De van értelme. Itt van a családod, a barátaid, az életed!

- Itt vagy te is... Magadat mindig kihagyod... - forgatta a szemeit.

- Aki miatt meg akartad ölni magad? Most pedig miattam kéne élned? Ezt már nem értem... - teljesen összezavart az elmúlt napokban a viselkedésével.

- Figyelj! Eleinte azt hittem, hogy nem szeretsz és ráadásul Chris-szel karöltve mászkáltál. Azt hittem, hogy jártok... Ezért össze-barátkoztam Lilly-vel, hogy eljátsszuk, hogy járunk. Kíváncsi voltam, hogy tényleg nem szeretsz-e. De amikor csak még jobban összevesztünk, már tisztában voltam avval, hogy utálsz. De én nem bírnék nélküled élni, hogyhogy az alkohol-mérgezés mellett döntöttem, de arra nem számítottam, hogy ott leszel a parton és küzdeni fogsz értem. A levelet még el akartam vinni a házatokig, bedobni a postaládátokba. De miután csókolóztunk, éreztem, hogy te is szeretsz engem. Úgyhogy élni akartam. Viszont a hajnalban kapott üzenet után hirtelen rosszul lettem. Ezután már minden homályos... - magyarázta Jake.

- Milyen üzenet? - kérdeztem értetlenül.

- Chris írt egy sms-t, de azt is írta, hogy maradjon kettőnk között... Úgyhogy... - meg akarta ragadni a mobilját, de gyorsabb voltam nála. Most Ashley is segített nekem. Lefogta Jake-et.

- Kate! Add vissza! Most! - kiabált Jake, de semmi esélye nem volt. - Ash! Te meg engedj el! 

- Nem! - válaszoltuk szinkronban Ashley-vel.

- Ez nem lehet igaz! Nem! Ilyen nincs! - mondogattam kábultan nézve magam elé. 

- Add csak! - mondta Ashley és egy mozdulattal kikapta a kezemből a telefont.